 |
| Ajánlott zene: Marina and The Diamonds - How to be a heartbreaker |
Billie szemszöge:
Egy hanyatt fekvő izmos felsőtesttel találtam szembe magam, ami kitűnt a habok közül. A fiúnak csukva voltak szemei és barna haja valahol vizesen tapadt rá a homlokára. Kezei a fürdőkád oldalára simultak. A lábai hosszúak voltak ezért azok is kilátszódtak a víz alól. Jól megnéztem az illető testét, majd elvigyorodtam. Szép lassan kiültem a kád beépített székébe. Lábaim a vízbe raktam, amik hozzáértek a srác bordájához. A fiú erre föleszmélt. Óvatosan kinyitotta a kék szemeit, amikről nem tudtam levenni a tekintetem. Elvesztem a gyönyörű kék szempárban.A srácnak az arcán lehetett látni a döbbenet és a zavarodottság mindkét árnyalatát. Mivel a kádban fekvő srác férfiból van, ezért jó alaposan végig szántotta a tekintetét a formás testemen.
- Öhm... Megláttam, hogy a srácnak nyitódik a szája, de nem engedtem, hogy akármilyen hangot is adjon ki. Rátapasztottam finom kezemet a srác puha ajkára jelezve, hogy maradjon csendben. A fiú, vette a célzást. Levettem a kezem a srác szájáról, majd még egyszer végigmértem izmos testét. A húszas éveiben lévő férfi, ki szeretett szállni a kádból, de ha megteszi meg fogom látni a férfi nemi szervét. Ezért nem tudott mást tenni, csak belemerült a vízbe és oldotta a feszültséget egy kérdéssel:
- Kisasszony, kitetszene menni?
- Ha válaszolsz pár kérdésemre, akkor talán! - kacsintottam pajkosan a vízben lévő férfira. - Mi a neved?
- Adam.
- Teljesre gondoltam... - szólaltam meg unottan, majd el kezdtem nézni a körmeimet.
- Adam Peterson.
- Mit keresel itt?
- Hol?
- A kádamban, bazdmeg! - kezdtem ingerülté válni.
- Fürdök.
- Haha, de vicces vagy! Szóval?
- Kertész vagyok- hajtotta le szégyenkezve a fejét Adam.
- Te most ugratsz? És mi a francot keres a kertész az én, ismétlem, az ÉN fürdőmben?
- Apukád küldött ide.
- Aha...- nézetem végig rajta, majd elismerően bólintottam. Mivel megkaptam az összes kérdésre a választ, ezért ki szerettem volna menni a kádból, de a fiú elkapta a kezem és visszarántott, így a mellkasára estem. Most jött el az a pillanat, amikor azt vettem észre, hogy egy kis pír veszi át bőröm fehérségét. Adam kimondottan élvezte, ahogyan rákokat megszégyenítő arcszínben pompáztam.
- Mesélj magadról! - szólalt meg Adam. Kérdőn ránéztem, de válaszoltam a kérdésére.
- Rendben... Húsz éves vagyok. Nemrég rúgtak ki az iskolámból, valószínűleg felvettek az Oxford -ra, imádok táncolni. Most te jössz! - löktem meg Adam vállát, mire a srác teljesen elfehéredett.
- Öhm... Magának nem kéne már kint lennie? - terelte el a témát. Sértődötten és csalódottan álltam fel és másztam ki a kádból. Megtörülköztem ( direkt a fiú előtt), majd kimentem a fürdőből, be a szobámba. Elgondolkodtam, miközben felöltöztem. Miért húzott vissza Adam? Egyáltalán a kertész, miért fürdött az ÉN kádamban?A feszültséget csak két dologgal tudom igazán levezetni. A tánccal és a kocsi mosással. Mivel táncolni nem akartam (főleg, hogy egy idegen volt a házunkban, meg amúgy is elromlott a lejátszóm), maradtam a kocsi mosásnál. Úgy is régen volt már takarítva az a csotrogány. Öntöttem egy lavórba langyos vizet, majd raktam bele tisztítószert. Fogtam egy szivacsot s kimentem a kertbe. Bedugtam a slagot, odahúztam ahova a kocsim lenni szokott, majd kiálltam a citromsárga 'csodajárgányommal'. Mielőtt elkezdtem volna mosni, megpillantottam Adam-ot, ahogy veszi le a felsőjét. Nem hagyhattam szó nélkül ezért ezt kiabáltam neki:
- Láttalak már pucéran, nem kell levenned a felsődet! - Adam a hangra hátrafordult, majd szélesen elmosolyodott. Gondolom vissza akart szólni valami ütőset, de anya hangja megzavart minket.
- Elmentünk vásárolni, legyetek jók! Majd olyan egy óra múlva jövünk, puszi! - azzal eltűnt szem elől. Elkezdtem mosni a kocsimat, de félszemmel a srácot figyeltem.Amikor már csak a tető maradt hátra a kocsiból, nem tudtam elérni (alacsony vagyok... Ez van...), így odaszóltam a srácnak:
- Gyerünk, tedd magadat hasznossá és segíts lemosni a kocsimnak a tetejét! - Adam odakapta a fejét, majd huncutul elmosolyodott és odajött hozzám. Kikapta a kezemből a rongyot, majd elkezdte sikálni a kocsit. Nekidőltem a kocsi oldalának és onnan vettem szemügyre az elém tárulkozó látványt. Adam semmi erőlködéssel lemosta a tetejét, majd mikor kész lett odatartotta nekem a slagot, jelezve, hogy öblítsem le. Támadt egy remek ötletem. Felvettem a vödröt és Adam fejére öntöttem. A fiú, ezt harcnak vette, ezért elkezdett locsolni a slaggal. A fehér topom teljesen átázott, így átlátszódott a
rózsaszín csipkés melltartóm, ami természetesen Adam-nek sem kerülte el a figyelmét. A fű a sok víztől csúszóssá vált, így amikor futottam a slag elől, megcsúsztam és elestem. Adam nem vette észre, hogy a földön vagyok, így belém botlott és ő is a földön végezte. A fiú felállt magával húzva engem is.
- Köszönöm! - suttogtam. Elkezdetünk közeledni egymáshoz. Az ajkaink súrolták egymást, s éreztem meleg leheletét a számon, mikor Adam Lambert hangja szólalt meg a háttérben. Adam elhúzódott, majd bocsánatot kérve, bement a telefonjához. Vártam pár percet s mikor nem hallottam több hangot a fiú után eredtem. Csak ketten voltunk a házban, ezért neki nyomtam a falnak Adam-et és elkezdtem csókolgatni a nyakát, de ő óvatosan eltolt. Az arca zaklatott volt. Próbálta nem mutatni, de amúgy is észrevettem volna. Meg akartam kérdezni tőle, hogy mi baja van, de a szüleim benyitottak. 'Persze ez is csak velem történhet meg!' Gyorsan szétrebbentünk, majd vártunk az idősebbekre, hogy kérdőre vonjanak minket. Anya jól végig nézett rajtam, majd Adam-on is. A szemöldökét eltakarta a haja, ami a szemébe lógott, de tudtam, hogy meglepődött. Haragos szemmel nézett végig rajtunk, majd megszólalt:
- Miért vagytok mind a ketten vizesek? Adam, te miért nem vagy a hátsó kertben? A rózsákra ráférne egy kis igazítás! Bille, te meg gyere és segíts kipakolni!
Adam Peterson
Nem tudtam mi történt velem. Egyszerűen, mit mondhattam volna? Peter Adams vagyok. Huszonegy éves, akit bántalmazott a nevelő apja. Hobbim nincs, mert Casey nem engedett el sehova, és most apád kertésznek fogadott. Anyám meg azt sem tudja, hol vagyok. Éreztem, hogy tökre hülyének nézne, ha ezt megmondanám neki… Barátaim sincsenek, akikhez el tudtam volna menni, mikor szabadulni szerettem volna otthonról. Amúgy is! Mi ez az egész? Ki ez a férfi? Na és a lány? Egyáltalán hol a fészkes fenében vagyok? Ki kell derítenem, de gondolom először, még vár rám pár rózsavagdosás, aztán szabad vagyok és kideríthetem, mi is folyik itt. Kikászálódtam a kádból, majd
megtörülköztem, persze miután bezártam az ajtót. Pár perc múlva végeztem. Felvettem a ruhámat, s kimentem BILLIE fürdőszobájából, majd a kert felé vettem az irányt. Lementem a csigalépcsőn, ami a nappaliba vezetett. Ezt a helyiséget találtam a legbarátságosnak. A falakat krémszín fedte. Volt benne két kanapé, amivel szemben egy nagy TV volt a falra fúrva. Mellette egy számítógépes asztal foglalt helyet, amin több Mac-book volt látható. Már nem is furcsálltam, hiszen gazdagok voltak… A nappaliból egy ajtó a kerthez vezetett, valószínűleg, ezt az üvegajtót fogom látni legtöbbször. Kiléptem a melegbe, s odamentem a rózsákhoz. Elővettem az ollót, majd nekiláttam a munkámnak. Azt hittem tudok gondolkodni, de tévedtem, ugyanis Billie, azzal a bomba jó testével, kijött az udvarra. Kijött a kertbe egy vizes vödörrel, meg egy ronggyal. Fehér toppot viselt, ami nem takarta a hasát, ezzel jól láthatóvá téve a hasát. Egy kis rövidnadrág volt rajta, ami alig fedte formás fenekét. A két dologhoz még egy tornacipő társult. És akkor még nem is beszéltem a gyönyörű, hosszú fekete hajáról, ami teljesen kiemelte világítóan kék szemeit. Vajon mire készül? Lerakta a lavórt, majd odahúzta a slagot. Letette mind a három tárgyat (a rongy a vízben landolt), és bement a garázsba. Hamar visszatért egy citromsárga Chevrolet Camaro-val. Elakadt a lélegzetem, mikor megláttam azt a gyönyörűséget. Óvatosan leparkolt a lavór és a slag mellé. Elkaptam a tekintetem, hiszen megláthat, hogy őt bámulom. Eldöntöttem, hogy leveszem a felsőmet és nem érdekel, ha látszanak a hegek hiszen meleg volt. Ezt ő is észrevehette, így megszólalt:
- Láttalak már pucéran, nem kell levenned a felsődet!- a hangra hátrafordultam, és elmosolyodtam. Mondani szerettem volna valamit, de Mrs. Despart megzavart minket. Bejelentette, hogy elmennek boltba, majd jönnek. Szuper. Bólintottam, majd visszafordultam a rózsákhoz.
***
Ajkaink súrolták egymást, mikor Adam Lambert hangja megszólalt. Tudtam ki volt az. Anya. Bocsánatkérően ránéztem Billie-re, majd bementem a nappaliba, felvenni a telefonomat. Gyorsan megnyomtam a zöld gombot és válaszoltam:
- Anya? – kérdeztem.
- Igen, Adam… Én vagyok az… Figyelj… Én és Casey elmegyünk Floridába, felfedező körútra. Ha tetszik nekünk, akkor odaköltözünk, és ha gondolod te is jöhetsz.
- Anya… De akkor én miért vagyok itt? És ezek meg kicsodák? Gondolom beírtad a Google-ba, hogy ’Egy 21 éves gyerek ingyen elvihető’, majd rámentél az első találatra.
- Nem! Dehogyis! Őket már nagyon rég óta ismerem, sőt te is, csak nem emlékszel rájuk. Pici voltál, amikor a kis Billie-vel játszadoztál. Nagyon jó emberek.
– Nem bírtam tovább inkább leraktam a telefont. Dühös voltam anyámra, hogy nem mondta ezt el nekem hamarabb. Pár pillanat múlva bejött Billie és nekinyomott a falnak. Hirtelen ért, ezért a hátam nekicsapódott a kemény, krémszínű falnak. A hegek még mindig fájtak, de most, hogy nem volt rajtam felső, jobban felhasította őket. Elkezdte csókolgatni a nyakam, amit én élveztem, csak nem ebben a pillanatban. Lassan, érzelemmentesen eltoltam őt magamtól. Értetlenül nézett rám, majd betoppantak a szülei.
