00.Rész

Ajánlott zene: Pink- So what?

Billie Despart szemszöge:
 
- Elegem van, most már a lánya viselkedéséből! Adtam neki rengeteg esélyt, de az összeset eljátszotta! - az igazgatónő hangja betöltötte az egész helyiséget, én megszeppenve ültem a kényelmes bőrszékben. Anya, Christine, nagyot csalódott bennem. Láttam a szemeiben. - Sajnálattal kell közölnöm, de a lányát fel fogjuk függeszteni- jelentette ki Miss Matthews, mire csibészen elmosolyodtam, hiszen tervem bevált.
- Már megint mit csinált a mi kislányunk? - Anya nagy sóhajjal tette fel a kérdést s ráncos homlokán feljebb ugrott a szemöldöke.  Kissé lenőtt, festett szőke haja, hátra volt fogva egy szoros kontyba. Barna szeme szikrázóan vizslatta a nyugodtan ülő tanárnőt, aki már jó pár éve az iskola feje.
 - Nem becsüli meg a tanárainkat, akik nap, mint nap azért fáradoznak, hogy tanulóinkat műveltebbé tegyék! - érvelt határozottan a diri. Anya rám nézett, míg én csak angyalian mosolyogtam vissza.
- Kérem igazgatónő könyörüljön meg rajta, hiszen csak pár hét van hátra az év végéig. Hadd fejezze be itt a gimnáziumot. - könyörgött anyám. A kontyából egy tincs az arcába lógott mire ő idegesen visszarakta a rakoncátlan hajszálakat a többi közé. - Tudom jól, hogy nem először kérem ugyanezt, de ezen függ a lányom sorsa.
 - Előre is elnézést kérek szavaim miatt, de leszarom, hogy mi lesz ennek a csitrinek a sorsa. - kelt ki magából az ötvenes éveiben járó öreg hölgy. Megsértődtem a nem várt szavak hallatán, de még is boldog voltam, hogy nem kell ebbe a "tetves" iskolába járnom.
- Rendben, ezzel végeztünk! A soha viszontlátására, tanárnő! - Megemeltem hangom és kiviharoztam az irodából, majd fogtam a széken pihenő cuccom s elhagytam az iskolát is. Anya kiabálását hallottam meg a hátam mögül, de nem voltam hajlandó visszafordulni.

 Apa az ajtócsapódásra tért vissza a való világba, majd egy boldog női arccal találta szembe magát.
- Mire fel ez a nagy mosoly kisasszony? - vigyorodott el apám. Őszülő hajába túrt, amiből pár szál a kezében maradt. Kék szemével szomorúan nézett rá az ujjai közt tartott szürkés hajszálakra. Egy fehér inget viselt, egy kristály kék szmokinggal. Sima fekete nadrágja kissé gyűrődve tapadt rá a vékony lábaira. Cipőjét levette, így kilátszódott fehér zoknija.
- Kirúgtak... - rántottam meg büszkén a vállam, majd felszaladtam, meg sem várva apa reagálását.
- Kicsim! - kiabált fel a negyvenes éveiben járó ügyvéd férfi. - Leveled jött! - Villámgyorsan leszaladtam, reménykedve, hogy a Jó fogásról rendelt motoromról, küldtek valami hírt. Kikaptam apa kezéből a borítékot s újra felszaladtam a szobámba, de mikor megláttam a levél feladóját, a papírdarab azonnal a kuka legmélyén landolt.
 Pár óra múlva eldöntöttem, hogy veszek egy frissítő zuhanyt a mai nehéz nap után. Levetkőztem, s egy törülközőt magamra terítve, mentem el a fürdőbe. Az ajtót kinyitottam, majd becsuktam és kulcsra zártam azt. Levettem a törülközőt, majd a sarokkád felé vettem az irányt. De mielőtt belemásztam volna a kádba, váratlan meglepetés ért. Egy hanyatt fekvő izmos felsőtesttel találtam szembe magam, ami kitűnt a habok közül. A fiúnak csukva voltak szemei és barna haja valahol vizesen tapadt rá a homlokára. Kezei a fürdőkád oldalára simultak. A lábai hosszúak voltak ezért azok is kilátszódtak a víz alól. Jól megnéztem az illető testét, majd elvigyorodtam. Szép lassan kiültem a kád beépített székébe. Lábaim a vízbe raktam, amik hozzáértek a srác bordájához. A fiú erre föleszmélt. Óvatosan kinyitotta a kék szemeit, amikről nem tudtam levenni a tekintetem. Elvesztem a gyönyörű kék szempárban.
A srácnak az arcán lehetett látni a döbbenet és a zavarodottság mindkét árnyalatát. Mivel a kádban fekvő srác férfiból van, ezért jó alaposan végig szántotta a tekintetét a formás testemen.
- Öhm...

Adam Peterson

- Tedd el az övedet! Semmi szükség rá!- kiabáltam. Nem akartam még egyszer azt a fájdalmat érezni, újra és újra. A hegek már kezdtek begyógyulni, de még mindig láthatóak voltak.
- Ha nem lenne rá szükségem, akkor apád miért adta nekem?- kérdezte. Nyakán az erek kidagadtak, így még félelmetesebbé vált.
- Csak akkor használta, amikor nagyon rosszat műveltem, de most esküszöm semmit nem csináltam! Igaz kicsit rosszalkodtam, de könyörgöm! Kamasz vagyok!- védtem magam.

- Ide figyelj, te kis csibész! Amíg az én házamban élsz, addig azt csinálod, amit mondok! Megértettük egymást?- Bólintottam. – Akkor mire vársz? Fordulj meg és vedd le a felsődet!- kiabált rám. Szépen lassan hátat fordítottam s lehúztam a pólómat. Még egyszer utoljára ránéztem a bejárati ajtóra, hátha betoppan anya, aki nagyon nem szereti, amikor Casey ezt csinálja velem, de most úgy látszik nem sietett a segítségemre. Behunytam a szemem, vettem egy mély levegőt és felkészültem a fájdalomra.

Csengettek.

Kifújtam a bent tartott oxigént és felvettem a felsőmet. Megfordultam, rámosolyogtam Casey-ra és mentem kinyitni az ajtót annak a valakinek, aki a csengőn lógott.

- Nyitom! – kiáltottam. Kitártam az ajtómat, majd megláttam egy ismeretlen férfit. Fekete szmokingban volt, alatta egy fehér ing, amit egy kék nyakkendő díszített. Fekete szövetnadrágja, kissé nagy volt rá, de a cipője felszedte azt az anyagot, ami feleslegesen lógott volna le. Ősz haja és kék szeme volt. Talán, mintha hasonlított volna anyára. Gyorsan kiűztem ezt a gondolatot a fejemből, hiszen anyának nincsen testvére… - Segíthetek valamiben, uram?

- Igen! Egy bizonyos Casey Afflect-et keresek. – jelentette ki. Tágabbra nyitottam az ajtót és beengedtem.

- Casey! Téged keresnek! – szóltam nevelőapámnak. Ő kijött a konyhából, majd kezet fogott az idősebb emberrel.

- Adam… Kérlek pakold össze a cuccodat, amik kellenek és jó lenne, ha semmit nem hagynál itt, mert az egyszer biztos, ide nem teszed be többé a lábadat!- jelentette ki Casey. Értetlenül néztem rá. Vissza akartam kérdezni, de nem jött ki egy szó sem a számon. Megnémultam, pedig annyi mindent szerettem volna kérdezni! 
 Némán bólintottam, majd felmentem a szobámba. Elővettem a bőröndömet, ami az ágy alatt várta, hogy használja már valaki. Bepakoltam az összes ruhámat, és lementem a lépcsőn. A két férfi némán állt egymás előtt s nem szólaltak meg.

- Rendben fiam! Gyere velem! – szólalt meg az idős férfi, majd kiment a házból. Csendesen követtem. Nem tudtam, hogy miért volt itt ez a férfi, ahogy azt sem, hogy miért kellett összepakolni az összes ruhámat…

*Pár órával később*

- Miután végeztél az emeleten van egy fürdő. A lányom most nincsen itthon, és ha jól tudom négyig nem is lesz…

- Rendben. Köszönöm!- szólaltam meg én is. Még levágtam az utolsó szár elhervadt rózsákat majd azt csináltam, amit Mr. Despart mondott. Találtam egy törülközőt és bementem a fürdőbe, amit már megmutatott a ’főnököm’. Engedtem meleg vizet, majd raktam bele valami kis folyadékot, ami habokat képzett. Levetkőztem, majd belementem a kádba. Elfeküdtem és becsuktam a szemem. 10 percig így lehettem, mikor éreztem valamit a bordámnál. Lassan és óvatosan nyitottam ki szemeimet és megpillantottam egy gyönyörű lányt, aki pucér volt… Pucér? Jól megnéztem karcsú testét, hiszen én is férfiból vagyok. Amint említettem gyönyörű volt. Fekete hosszú haj, ami a háta közepéig ért. Kék szeme fürkészett.

- Öhm…